Bartha Ildikó

 

 

A PILLANAT ALKÍMIÁJA

 

kibomlik a fény sugár-virága

benéz a titkok ablakába

szűz-arcra reggelt holdra bút

fest címerpajzsra háborút

színekké válik hangtalan

 

fogalma nincs hatalma van

sírhant felett násszá avat

mindent él semmit sem tagad

még szárba szökkent lét csupán

bimbózó vágy a múlt után

 

a harmatból szent cseppeket

magára hintő gyermeteg

formát keresgető talány

levélcsipkét verő leány

mozgása illat-árapály

 

mely balladákból szőtt homály

mélyébe vonzó hallgatag

magát nemesbítő anyag

vak lényegével egybekél

nemtelen szívverést vetél

 

míg százszor körbejár a nap

a mars körül vad táncra kap

vénuszt ölelvén meghasad

a föld-ágyék rejtette mag

az élet benne csak nedű

 

nevét keresnéd holt betű

pereg öledbe szárazon

vén ajkadról idő-szirom

hull végtelen hasít beléd

lábad nyomán át tüskeképp

 

 

2004