Üdv mindenkinek. Hazatértünk a háromnapos római városlátogatásról. Én nem igazán tudok olyan színes, részletes beszámolókat írni Rómáról, mint sok fórumtársunk. A művészetet szeretem, de nem értek hozzá, a történelmi vonatkozásokat is ismerem, de nem vagyok szakértője. Rómát önmagáért, mint Várost szeretjük. Természetesen a nyáron is, most is érintjük az úgynevezett kötelezőket, de azt valljuk, hogy Róma megvár. Lassan kell közeledni hozzá, mint egy szép hölgyhöz. Aztán ahogyan az ismeretség elmélyül, közelebb enged magához. Így részletes beszámoló helyett, csak részleteket hozok, azt is ide, hátha valaki ötlethez jut.

Fiam kívánsága volt, hogy menjünk ki a vízvezetékekhez. Hiába élt Rómában egy ideig, akkor nem volt erre ideje.

A 'B' metróval lehet a legkönnyebben kijutni. A Subaugusta, vagy a Giulio Agricola megállóknál érdemes leszállni. Onnan kényelmes, rövid séta a park. Mi az utóbbitól indultunk, a metróból felérkezve már látszik is a Parocchia di san Policarpo templom a Piazza Aruleno Celio Sabino téren, amit a Via Giulio Agricola úton érünk el. Nem kell megijedni, nem igazi külvárosi rész, elegáns lakóépületek, szépen parkosítva. Róma igazán a turistákon kívül a közalkalmazottakból él, lakosságának mintegy harmada az állam alkalmazottja. Nagyrészt külső kerületek negyedeiben élnek.

A templom mellett jutunk be a parkba, ahol ösvényeken be lehet járni a területet. A helyiek itt futnak, kerékpároznak, sétálnak, vagy csak egyszerűen pihennek.

Először az Aquedotto Felice kerül elénk. Ez meglepően jó állapotban látható, de ez nem meglepő, hiszen nem is régi, hiszen csak 1587-ben készült el, a város és a pápai város vízellátásának biztosítására. Sixtus V (Felice Peretti, 1585-1590) pápa, korábbi bíboros lfejeuzte be az építést, amikor pápa lett. Ő volt a tulajdonosa a Villa Montaltonak az Esquilinus dombon, a nagybirtoknak, amely a mai Termini pályaudvartól kezdődött. Az új vízvezeték nyomvonalán volt  a pápa magánvillája, jelentősen növelve annak értékét, részben azért, mert hagyta, hogy az építkezéskor új szökőkutak is legyenek a kertekben. (Minden szentnek maga felé...:)) Ma is üzemel.

  

Kicsit távolabb vonul a Claudius vezeték, ami már tényleg régi.

Az Aqua Claudia és a Anio Novus  egyszerre épült  38 és 52 AD között. Az első nevét, a Claudius császárról kapta, akinek uralkodásakor a munka befejeződött, míg a másodikat Anionak hívták, mely a régi latin neve az Aniene folyónak, melyet követett; de mert már létezett egy vízvezeték, melyet a hasonló módon hívtak- és szintén ugyanazon az úton haladt- az utóbbi átkeresztelték Anio Vetus ("Aniene régi"), míg a másik a Novus ("új") melléknevet kapta. 

  

 

  

 

 

L'Aqua Claudia  a föld alatt futott mintegy 5.4 km hosszon és a Anio Novussal volt azonos egy része. A vonaluk Rómában  már föld feletti, ugyanazon íveken, amelynek kettős csatornájuk volt: a felső az Anio Novus, az alsó az Aqua Claudia. A magassága ennek néhány helyen  igazán figyelemre méltó volt.

 

A séta közben a növényekre kihelyezett táblákra a nevük olvasható olaszul.

A séta végén a templommal szemben egy szupermarketben be lehet vásárolni, de a metró felé több étkezőhely is található.

A metróval innen visszajuthatunk a városba, vagy az Arci di Travertino megállótól busszal kijuthatunk a Via Appia egy eredeti szakaszára. A 664-es busszal a Pizzo di Calabria megállóhoz, majd onnan gyalog. Ez messzebb van. Beljebb lévő szakaszhoz ugyanebből a metró megálóból a 765-ös busszal az Agricoltura megállóig, majd rövid sétával az útig.