Bartalis János

 

 

CSEND-ÓRA LÁTOGATÓJA

 

Magányomba beleszólsz.

A csend-órán némán megjelensz.

Falevél-cipőben halkan bekocogsz.

Ismerlek, Kedves.

Szemed dió-nagy és ajkad csókot int.

Jársz-kelsz, teszel-veszel körültem.

Suhansz és tűnsz, mint holdsugár.

Sohse fáradsz…

Sötét arcomra fénykezed ráteszed,

…aztán elszállsz.

Itt hagysz helyedbe tavaszi rózsát

és hajad illatát.

Ismerlek, Kedves.

Kísérsz és tűnsz.

Bujkálsz és elmaradsz.

…Majd jössz glóriás arcoddal győzőn,

mint örök nap az örök időkben.

 

 

Ujjaimból liliomok nő-

nek, 1926 [211.]