A boros hasonlat a belbecsről szólt, a palackos felár a külcsínről, a nagy pincészet árai pedig azt jelölik, mekkora hozzáadott "értékkel" bír a marketing és az egyéb tényezők (legendárium, történelem, bizalmi tőke stb.) egy-egy termék árazásánál, hangsúlyozva, hogy lényegében ugyanazt kapja a kedves vevő, hiszen az alapkategóriás boroknál a nagyok bort vesznek a kicsiktől és azt palackozzák.

Nem akarok neveket írni - egyébként országszerte általános jelenségről beszélünk, tisztelet a kivételnek, mert van sok becsületes, komoly szakmai hírnevet szerzett, jó áron értékesíteni tudó borász is - de egy-két komoly gazdának tudom, hogy nincs is annyi kékfrankos szőlője, mint amennyit csak egy-egy kereskedelmi láncnál elad. Neki abban nem is lenne biznisz, hiszen a cabernet, a merlot, a pinot noir többszöröséért eladható, érdemesebb erre koncentrálnia...

Na ennyit a hasonló jelenségekről!