"és bárhol kapható hozzá alkatrész, így könnyebb-olcsóbb később a szervizelése - akkor az már nem is valódi luxuskategória..."

 

Persze, azt már kisezerszer kiveséztük, hogy a luxusipar lényege nem az objektív "többlet", ezt senki nem is vitatta. De az sem lehet érv, hogy egy 5e EUR-os óra még 30-40 év után is a csuklómon van és működik, amíg egy 20e EUR-os-ból meg pl. vitrindísz lett, mert szép/jól mutat/emlék, amiért kár lenne kidobni, de a javítási költséget már nem éri meg, ha egyáltalán meg lehetne javítani?

Tényleg annyival rosszabb a renomé szempontjából a "tucatszerkezet", mint az "eldobható óra"? OK, ez majd csak 30 év múlva derül ki, a 2892-n meg a vásárlás pillanatában lehet kuncogni és sehol sincs leírva,

hogy egy luxusórának 30 év múlva is működnie kell.

Szubjektív dolog ez is, mint oly sok más, de azért kicsit Orwell-i állapot - minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek -, hogy egy megkérdőjelezhetetlenül luxuskategóriába sorolt márkánál ekézhetek az

egyik "parvenü" tulajdonság miatt, a másik miatt meg nem...

 

"vezető márkák teljes csődben, a saját gyártás teljes megszűnésének közepette vergődtek"

 

Mennyire "látszik meg" ez a caliber-eken? Konkrétan mennyivel növeli ez meg - ha megnöveli -, egy

'70-es évek beli svájci automata megvásárlásának kockázatát? Vagy a kor miatti kockázatot nem nagyon

lehet űberelni?