Ugyanakkor nem vagyok oly nagyon kiakadva ezeken a tokozott ETÁs órákon, elvégre mindennek megvan (vagy legalábbis meglehet) a maga létjogosultsága.

A Rolex szépen onthatja özönével a manufakturális óráit és eszükbe sem jut álmatlanul forgolódni az Eta-szerelvényezett egyéb óráik miatt, hogy azok esetleg lerontanák az elért (tán túlzottan is) nagy nevüket. Rém egyszerű huszárvágással érték ezt el, merthogy önálló márkanév alatt, Tudor-ként futtatják őket. És, mivelhogy mindenki tudja, kinek a kutyájának a kölke a Tudor, így aztán ők is jóárasíthatták a tucatwerkes órát, de nem kellett hozzá mindenféle ködösítés, letagadás, elhallgatás.

És idetartozik egy kis anekdota a napokból, amikoris topictársakkal volt alkalmam összefutni:

A Rolex Zephyr láttán elhangzott a kérdés, hogy milyen a tömítettsége(?). Mondtam, hogy nem tudom pontosan, de nem is érdekel, mivel ezt az órámat nyilván nem viszem a vízbe. Arra ott van a Tudor Sub., amit azért sem féltek, mert, ha minden kötél szakad és vízbetörés hatására elpusztul a szerkezete, akkor még mindig menthető az óra egy megfelelő donor-ETA szerkezettel (mutatókészletem van hozzá, legfeljebb még egy számlap kellhetne).

NnaA! Ilyen esetre még jó is a tömegtermelt szerkezetes óra!