Értem.

 

Nem fűződik érdekem sem egyik, sem másik oldal igazának bizonyításához, de ha megpróbálok objektív lenni, akkor

arra hajlok, hogy nincs egyéb "csak" morális probléma. De ha ez a helyzet, akkor miért most kezd el ez zavarni bárkit

is, miért nem tér vissza a gyökerekhez?

150e EUR-ért semmivel sem kapok jobb Tissot-ot, mint amilyen Orient-et adnak a feléért. Hasonló árfekvésben simán

megeshet, hogy SeaGull caliber ketyeg a swiss made órában - konkrétan erre itt az volt a többség véleménye, hogy

belefér a definícióba, no problem. Az 5e EUR-os luxusórában - ahol ugye illő "presztizst" is adni - meg 80e HUF-os a caliber, nem mondjuk 400e-s. Ez utóbbi meg már kiveri a biztosítékot. Miért? Kis csibészség nem csibészség? Ez inkább

olyan latinos hozzáállás...

Ezt Te írtad anno :

 

"Egyszerűen arról van szó, hogy évszázados távlatban így működnek ezek a cégek.
És úgy érzik, semmi közöd a részletekhez. Nem tartozik rád, hogy a Patek számlapjait
a ( mostmár sajáttá tett ) Stern készíti, vagy hogy a Parmigiani szerkezetei a Vauchertől érkeznek,
sem az, hogy ki a kékített csavar, vagy a plexibeszállító. Ilyen beszállítói rendszerben dolgoznak,
mióta világ arrafelé a világ és kész."

 

Igen, igazad van, így működik a világ, de ezt vagy globálisan elfogadjuk, vagy visszautasítjuk, nincs 3. alternatíva.

Maximálisan azonosulni tudok azzal a megközelítéssel, hogy a jelenség része a svájci óraipar morális válságának,

de semmi többel.

 

Ha innen átevezek a nagyon szubjektív vizekre, akkor ezt sima hőbörgésnek tartom :

 

"és saját bevallása szerint azért nem fizetett volna ennyit."

 

Mert mit csinált volna? Leállt volna alkudni? Kapott volna problémamantesen Rolex-et is ugyanennyiért, de neki az IWC kellett és nem véletlenül.

Tiszta, hogy marketing által behülyített és sztereotípiák alapján döntő vásárlókról beszélünk, de a luxus piacon.

Itt mindenki tudja, hogy nem tisztán minőséget, tradíciót, megbízhatóságot stb. fizet meg vastagon, hanem egy márkanevet, vagy ha úgy tetszik "presztizst". Hát, nem annyit kapott belőle, mint amennyit elvárt, ennyi.

Kicsit olyan ez, mintha a híradóban Luigi könnyáztatta arccal állna egy új Lambo előtt és a Madonnára esküdözve hangoztatná, hogy őt bizony csúnyán becsapták. Olasz sportkocsit akart venni és amit kapott, arra meg nyugodtan ki lehetne írni, hogy made in germany, mivel a VW mérnökei már az utolsó csavarig lecseréltek mindent, kivéve a nevet

és a logo-t.

Nem ipari kémkedéssel szerezted az adatokat a caliber-megfeleltető felsoroláshoz; akinek ennyire számítanak a részletek,

az tud előzetesen informálódni, hogy nem fusson árnyékra - még ha a marketing által behülyített és sztereotípiák alapján döntő vásárló is. Illetve lehetősége van a kereskedőn keresztül kártérítési igényt benyújtani, ennek elutasítása esetén

pedig perelni, ha úgy érzi becsapták.

 

Egyetlen egy esetben hiszek a "valódi" felháborodásban, ha mondjuk egy totál laikus élete vágya egy valóban minőségi

és tradicionális karóra, aminek egy életen át örülni tudna, megbecsülné, megadná neki a megfelelő karbantartást stb.

Pl. egy lotto nyeremény, örökség stb. kapcsán végre megvalósulna az álma, de a pénzéért nem "teljesen saját"

caliber lenne az órában, bár nála ez volt a ki nem mondott igény.