Kedves nobaba!

Nem a könyvről írok most. Katasztrófa szinte ami volt itt délután Szarvason! Álltam a melléképület előtti folyóson és néztem tehetetlenül ahogy folyik be a víz. A melléképület egy régi vályogépület, egy szintben a talajszinttel: csak a küszöb fogta meg, hogy be ne menjen a víz. És nem akart elállni az a rohadt eső, zuhogott, zuhogott. Bementem vécére, mit látok, fent van a víz (szerencsére még nem folyt ki). Az összes udvari szennyvízakna színültig. Kíváncsi voltam és megemeltem az utcait is, az is tele. De a tyúkólakkal nem voltunk ilyen szerencsések, betört a víz. Az árkokból már kezdett kiönteni a víz. A szembeszomszéd udvara eléggé ki van betonozna, víz alatt is volt az egész. A másik szomszédnál a szennyvízaknából egyenesen az árokba folyt a lé. Szerencsére elállt az eső, most kezd lejjebb menni a szint az árkokban, szennyvízaknákban. Csak ne essen már! Most is dörög a távolban... Harminc éve lakunk itt, ilyet még soha nem láttam.