Édesgetés addig ment, amíg együtt laktunk. Illetve a vége felé már csak a nagyobbik fiút édesgette, akkor a lányoknak már feltűnt a viselkedése (alig járt haza, reggel ért oda, mielőtt elindultunk a suliba, tiszta ruháért és akkor már felvállalta a kapcsolatát). Amióta eljöttünk, a lányokat egyáltalán nem édesgeti, fiúkat néha, de inkább a nője. Amúgy is elég érdekes dolgai vannak édesgetés terén is. Vesz cipőt vmelyiknek és nem engedi hazahozni, csak nála használhatja. Tavasszal vette, nyáron nem hordta, kinőtte... Vagy a szülinapi ajándékaikat sem engedi elhozni (ne gondolj túl nagy, értékes dolgokra, lányoknak bizsu, könyv, fiúknak társasjáték) Csak azt hozhatják el, amit a nőtől kapnak, azt viszont kötelező hazahozniuk. 

Haza pedig azért nem költözünk, mert megmondta, akkor ő bármikor bejöhet és élni is fog ezzel a jogával, éjjel nappal, mert ő hivatalosan ott lakik. Minden hivatalban, bíróságon ezt hangoztatja, holott az összes szomszéd tanúsította már (írásban vagy szóban a bíróság előtt), hogy ez nem igaz.  Az utolsó időben, amikor még együtt laktunk, már olyan cirkuszok voltak, hogy nincs az a pénz, ami megérné (amit ugye az albérleten megspórolhatnék) .  Testi sértés miatt is van egy ügy, már bíróságon. Ha pedig kizárom, akkor nem a lakáshasználat ellenértékét kérné állítása szerint, hanem birtokvédelmet a jegyzőtől = cirkusz. A gyerkeknek erre nincs szüksége. Nekem sem amúgy. Akkor szűkösebben, de békében inkább. 

Nem utolsósorban bekamerázta a házat, ha odamegyek vmiért (gyerek ruhái, én ruháim egy része téli-nyári cuccokat cserélem, szóval használati tárgyak, amik kellenek, de nincs helyem mindent elhozni és tárolni), akkor általában egy idő után ő is megjelenik. Nem merek és nem éri meg visszaköltözni addig, amíg bmikor bejöhet. Kértem, hogy fizessen ki (fele-fele a ház), válaszra sem méltatott. 

Gyerekek 12, 10, 7 és lassan 3.