Az aszfaltúttól a Trizsi sorompóig menő úttal kapcsolatban is volt egy felfedezésem, csak nagyon macerás lett volna lefotózni, bár utólag bánom hogy nem tettem. 

Pár száz méterre a letéréstől szemlátomást egy széles, mély árkot (vízmosást, patakmedret?) szel át a régi országút, persze szintben, kb 3-4 méter magas töltéssel. Na, mondom, itt lenézek a mederbe, valaminek lennie kell...

Egy műemléknek is simán beillő kőből épült kétlyukú kőhíd volt pontosan alattam, kinézetében így hirtelen a Romhányi-hídhoz tudnám hasonlítani!

Nézelődtem egy picit hol tudnék lemenni lefotózni, de aztán hagytam, akkora volt a dzsindzsa, de lehet hogy ha egyszer Aggtelekre megyünk majd akkor még felkeresem, nincsen messze az aszfaltúttól.

Szeretem az ilyen régi idők emlékeit...:-)