Annyit fűznék hozzá, hogy érdemes végiggondolni: komplexitás, felépítés tekintetében mondjuk egy 2892 és egy Rolex 3135 között igazán semmi különbség sincs. Annyira nem, hogy valójában a Rolex lényegesen jobban (és könnyebben) is szerelhető. Nem akkora kínlódás például a kilincset a helyére tenni, sosem ugrik szét a felhúzószerkezet - ami megy annyira jellemző az ETA-ra, hogy teljesen köznapi, hogy emiatt összeszereléskor újra vissza kell bontani...

És mondjuk egy normális acél Tissot/Certina tokot-csatot rendbe tenni, tisztítani, átpolírozni is pontosan ugyanaz a munka, mint egy Oyster tokot. Persze, ha rendesen megcsinálják.

Mégsem jöhet szóba olyan vállalási összeg ez utóbbiak esetében, mint az elsőre, még a fele sem nagyon. Mindenki tudja miért. Azért, amiért egy használt Zsigulit sem lehet új Merci árban javítani-szervizelni, még akkor sem, ha a valóságban akár több is vele a munka...

Még egyszer: a luxusipar nem költségalapú árképzést alkalmaz, és pont.