szomorúfűz
2014.09.01
|
|
0 0
35093
|
Horváth L. Zsuzsanna
Nyár-búcsúztató
Merengve fürkészem a kéklő magost ritka az ily csendes pillanat míg várok rád árnyas fák alatt. Mintha nyárfák fehér pihéit gyűjtötte volna kupacba a szél s fátyolnak fútta az égre fel, a végtelen kékségen úgy úszik lágyan elomolva,néhány felhőcsík alakot váltva,szétszóródva, mint csapongó gondolataim mik egyre hozzád térnek vissza. A csavargó,nyárvégi szellő forrón remegő levegőt kavar a reggeli hűsnek nyoma sincs már. Égi trónusán izzik most a nap nyár-búcsúztató sugarai szinte égetik az arcomat. Oly gyorsan suhant el a nyár, ahogy felleg száll égbolt magosán, hol vad szelek űzik egyre tovább. Csak emlékeket hagyott,semmi mást hogy sose feledjem augusztus havát, mely szívembe égette az örök hiányt.
|
|