blrp
2014.09.01
|
|
0 0
1700
|
Meggyesi Éva: Ha soha többé...
Ha soha többé nem látnálak akkor is hinned kell nekem! Hisz te voltál az egyetlen a földön kiért feladtam volna mindenem!
Rólad álmodtam, mikor nem voltál itt! Meg annyi hűvös éjszakán hozzád szállt minden sóhajtásom álmaim szürke fátyolán.
Benned láttam a kinyíló virágot a zöldülő rétek lágy sóhaját, tőled vártam a hűs szél érkezését amitől halkan suttognak a fák.
Tőled akartam mindent a földön ami még egyszer boldoggá tehet, de ha te nem jössz, nem marad semmim! Csak szétfoszlott álmok, múló képzelet!
|
|