Érdekes ez a polémia a a DMS-ről. Én nem dolgoztam sosem az oktatásban, de naox véleményével értek inkább egyet:ellenőrzött körülmények melletti ismerkedés rázósabb anyagokkal inkább a vegyifülke előtt állva, félmikro méretben  kezdődjék,  és ne Kmol-os tételben az iparban. Szerintem sokan tudnánk mesélni  hajmeresztő történeteket kisebb, de általában szerencsés végződésű vegyi balesetekről, de szinte mindegyik konklúziója az emberi könnyelműségre, alapismeretek hiányára  és a protokolok  be nem tartására vezethető vissza. Na,  ezeket kell a gyakvezér mellett megtanulni az elején.

A másik dolog pedig a karcinogenitás és a kitettség.Az emberi fajzat szívós egy dög. Rengeteget kibír és jól alkalmazkodik.  Más az,  ha valaki triklóretilénes vegytisztítőban  húzott  le több évet vagy etilbenzolt gyárt a 80-es években ázsiában. (kevés lett belőlük aggastyán) Abba még senki nem betegedett bele, hogy heti néhány órában prepizés közben  mondjuk éppen metilezett ellenőrzött körülmények között és beszippantott kevés elpárolgott molekulát.  Nyilván jobb hegyi levegőt szívni mint acetil-kloridot vagy metil-jodidot, de aki retteg ezektől,  az ne  vegyésznek, hanem erdésznek tanuljon.