Megint osszekeversz ket dolgot.

a ket hetes gondolatot arra irtam, hogy pl. Kellerbol, aki ahhoz van szokva, hogy lenduletbol erkezik es az erejet + a rugalmassagat hasznalva bebrutalizalja a labdata gyurube (orulok, hogy most mar sima ziccert is megtanult dobni), nem csinalsz ket het alatt Abeljanovot, vagy Ivkovicst, akik hatal a gyurunek bekertek a labdat, es vagy dobtak egy horgot egy leutes utan, vagy ugy beforgattak ket-harom leutessel az emberuket, hogy az meg az oltozoben is a labdat kereste. Ahhoz, hogy ezeket a mozgasokat meccshelyzetben magabiztosan vegre tudd hajtani, hosszu evek gyakorlasa szukseges.

A masik dolog arra vonatkozott, hogy a mindenki altal ismert elemekbol osszerakott taktikat nem egy nagy ordongosseg begyakoroltatni (mar ha a jatekosok keszseg szinten tudjak ezeket az elemeket).

"Olyan nincs, hogy kihagyjuk a pozíciós centerjátékot, mert Báder hiányában "alkalmatlanok vagyunk rá" "

Pedig van. Ezt ugy hivjak, hogy a kerethez szabjak a taktikat. He egyszeruen nincs olyan jatekosod, aki kepes megvalositani az adott feladatot, akkor azt nem bizhatod ra olyanra, akit ket het alatt akarsz megtanitani a jatek alapjaira. vagy az jobb lett volna, ha Keller dobalja a teglakat horogbol, vagy sorra adja el a labdakat, mert nincs ahhoz szokva, hogy hattal a dolgozzon a palanknak.

Egyebkent ez az, amiben a delszlavok sokkal jobbak nalunk. Ott ugyanis nagyon sokaig nincsenek poziciok. Mindenki jatszik mindent az eppen aktualis jatekhelyzettol fuggoen.