.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember szeretné,
ha szeretve lenne, és van,
hogy szeretik, és csalódik mégis:
amikor helyzetbe kerül a másik,
királyként nem viselkedik,
megfutamodik gyáván,
vagy még hazudik is tán...
pedig az ember alapjában gyáva,
gyávasága miatt
a szeretetében kételkedni kár,
ha nem felel meg az elvárásoknak,
attól még a szeretet lehet rendíthetetlen...
az ember tájékozódik
a szavakból,
a cselekedetekből,
de a szeretetlenségre
egy biztos jel mutat,
amikor a szakadék közelít,
amikor a vészben valaki
magát menti,
amikor cserben hagy...
aki, akár jelképesen is
pofont ad,
annak lehetnek a szavai,
cselekedetei csodásak,
szeretni akkor sem szeret:
a valódi én, a valódi szeretet
leginkább a vészben mutatkozik:
aki cserben hagy, aki pofont ad,
nem a szeretet vezérli azt...
az igaz szeretet
akarva sem képes
fájdalmat okozni a másiknak.

2014. augusztus 5.