"A németnek, osztráknak meg qrva nagy szerencséje van, mert azzal a mentalitással, tempóval, termelékenységgel, ami azoknak van, itt magyarországon 10-ből hetet 5 perccel a munkakezdés után hazazavarnának, de a maradék három se érné meg az ebédidőt."

Ez egyébként részben a munkaszervezés kérdése is. Ezt szoktam linkelni ilyenkor, nyilván kicsit egyszerűsít, de tanulságos: http://magyarnarancs.hu/egotripp/mero_laszlo_maga_itt_a_tanctanar_ez_a_munkam-55408

Röviden: ott Ámerikában a melósnak az a dolga, hogy amit mondanak neki, azt és úgy megcsinálja. Ha itthon a melós azt, csak azt és úgy csinálná, amit mondanak neki (főleg a magyar tulajdonú kisebb cégeknél), le lenne ordítva a feje, hogy hogy lehet ennyire hülye. De ez nem jelent semmit olyan tekintetben, hogy odaát ő mennyire jó melós.

Persze a másik a termelékenység, az valóban kicsit viszonylagos, két okból. Egyrészt (egy No-ból írogató nick mondta egyszer) a német dolgozó per def értékesebb, mert magasabb a termelékenység, ergo a német orvos, aki német dolgozót gyógyít meg, nagyobb értéket állít elő, mint a magyar orvos, aki magyar dolgozót. Ez elsőre hülyeségnek tűnhet, de gazdaságilag nézve tényleg nem az (ugyanakkor van benne egy kör, ugyanis a német dolgozó meg azért értékesebb, mert az értékesebb német orvosnak építi az utat vagy azt viszi be a munkahelyére, stb.).

A másik az, hogy a termelékenység sokszor gépesítés kérdése, az meg a fizetéseké: ha három kaszás embert megfizetni olcsóbb, mint egyet + venni egy fűnyíró kistraktort, akkor ugyanazt a munkát a három kaszás fogja elvégezni, így a termelékenység harmadakkora lesz (sőt kevesebb, mert a lenyírt gyep értéke sem ugyanannyi, ld. előző pont).

Szóval egy-egy elemet nem érdemes kiragadni szerintem, az egész rendszert viszont úgysem tudjuk átlátni, és főleg: kitalálni az utat egyikből a másikba...