Sok éve fedeztem fel, hogy az emberek nem akarnak az ablak mellé ülni: itt már biztos hencegtem azzal, hogy '85 táján száznegyvenedmagammal nyertem egy sétarepülést Tu-154-essel a Dunántúl fölött. Paráztam, hogy ha nem ablak mellé ülök, akkor semmi értelme nincs, én ki akarok látni. Gyors voltam, úgyhogy oda is ültem, de elszontyolódtam, amikor a kapitány bemondta, hogy a táncrend az, hogy tízpercenként helyet kell cserélnünk egymás közt, hogy mindenki üljön egy kicsit az ablaknál. Nos, akik mellettem ültek, a karfát markolva tiltakoztak, miszerint jó ott nekik, ahol vannak, maradhatok az ablaknál. Ott is maradtam, de azóta se értem, miért jöttek el, ha nem érdekelte őket a kilátás... Középső ülésen ülni körülbelül annyira szórakoztató, mintha az embert bezárnák egy konténerbe, amit néha megráznak. Hozzáteszem, szerintem ablak mellett ülve se nagy öröm a távolsági buszozás, de legalább jó film megy a "tévében" :)