A "gyengén húzó" konstrukcióknál általánosan jellemző, hogy nagyon nem mindegy annak a forgatásnak a mikéntje. A 2824 és 2892 esetében az alap-probléma egyrészt a viszonylag kis áttétel (tehát aránylag nagy erő kellene a rotor elfordításához, amire persze elvileg a rotor súlya elégséges), másrészt a nehezen, nagyobb úton és nyomatékkal kioldó Eterna-örökség kilincskerék. Ha pechesen úgy jönnek össze a dolgok, hogy a kilincskerék picit beragad, akkor óvatosan, hirtelen mozdulatok nélkül - különösen picit ferdén tartva, márpedig a forgatók zömén nem függőleges helyzetben van az óra) szépen körbe lehet forgatni úgy az órát, hogy a rotor végül is nem mozdul meg, tehát nem lesz húzás. Semmilyen. Elő is fordul ezekkel, hogy forgatón is megállnak - emiatt.

Viszont kézben "rázogatva" azért biztosan kap akkora lökést az óra, hogy kioldjon a kilincs. Az egy irányba húzó 7750 ezért hatékony nagyon kézen - az üresjárati irányba igen kis lökésre is nagy mértékben kitér az egyébként is súlyos és nagy átmérőjű rotor, majd visszafelé szépen húz. Viszont nála létfontosságú, hogy az óraforgató a megfelelő irányba forgasson, mert az üresjárati irányba nem történik semmi...

A Seiko CAM, IWC Pellaton stb.. automaták meg nagyon kis mozgásokat is jól tudnak hasznosítani (olyan ide-oda szögelfordulásokra már effektíve húz folyamatosan pár fognyit, amitől egy 2892 kilincse még ki sem old, akkor sem húz semmit, ha egyébként szépen lengedezik a rotor).

Mindezeket pedig még az is befolyásolja, hogy éppen milyen állapotban van a szerkezet, hogy állnak a kenések, szennyeződések.

Ezzel együtt az óraforgatót személy szerint fából vaskarikának tartom. Szükségtelen energiapazarlás - ha használaton kívül van az óra, igenis jobb neki, ha megáll.