http://sportgeza.hu/futball/2014/08/05/berni_donto_teoriak/

 

A Hitler-speed győzött, vagy eladták Puskásék a vb-döntőt?

 

2014. augusztus 5., kedd 13:37

 

A magyar futballválogatott története során kétszer játszott világbajnoki döntőt, de mindkétszer elbukta azt. Az 1938-as, olaszoktól elszenvedett 4:2-es vereséget mindenki elfogadta, de az 1954-es kudarc megemészthetetlenné vált. Hogy kaphatott ki a Puskás-féle Aranycsapat a németektől?

Ha mindkét csapat tiszta eszközökkel élt volna, akkor természetesen sehogy – mondanánk igazi szurkolóként. A németek azonban nem bízták a véletlenre, bár természetesen nem bizonyított, állítólag jól telepumpálták a játékosaikat a Hitler-speednek is nevezett doppingszerrel. A berni hősökként emlegetett futballisták nem véletlenül pörögtek a 3:2-re megnyert döntőn.

Galéria: Hatvan éve siratjuk Bernt (9 kép) Fotó: Bongarts / Europress / Getty

Akkoriban az orvosok csak arról számoltak be, hogy a játékosoknak C-vitamin injekciókat adtak, de évtizedekkel később a rejtélyes halálesetek miatt egyre többen kezdték el úgy gondolni, hogy kemény doppingszereket kaptak Fritz Walterék, és ezért fejlődhetett ekkorát az NSZK válogatottja. – a csoportkörben még 8:3-re verte Magyarország.

Egy a vb-döntőt kutató történész szerint a német játékosai a sportpolitika áldozatává váltak, amikor hűséges katonaként, kérdések nélkül elfogadták az injekciókat. Hogy mi volt bennük, azt pontosan nem tudni, de a berni stadion egyik pályamunkása állította, hogy fecskendőket talált a németek öltözőjében.

A cucc elég kemény lehetett, a világbajnoki győzelem utáni télen nyolc játékos megbetegedett, fürdőkúrára küldték őket, de ez aligha segített olyan betegségeken, mint a sárgaság vagy a fekete láz. Ami azonban a legkülönösebb volt, hogy két válogatott, később májcirrózisban halt meg. Az egyikük világ életében antialkoholista volt, így csak mérgezés vagy durva szteroidkúra állhat a háttérben, de ami a legvalószínűbb, hogy a betegségeket rosszul sterilizált tűk okozták. Később egy lipcsei orvos azt állította, hogy a második félidőben hősiesen védekező, a pályát felszántó németek a Hitler-speed néven is futó pervitint, a metamfetamin egyik fajtáját kapták.

A játékosok állítják, hogy nem doppingoltak – ez annyiban igaz is, hogy akkor még nem léteztek a mai értelemben vett doppingszabályok –, csak C-vitamint és glükózt kaptak, hogy frissebbek legyenek. Az orvosuk, Franz Loogen is kitartott emellett, és úgy vélte, sokkal inkább az injekciók placebóhatása segített, mintsem a tartalmuk.

Ötven Mercedesbe került a vereség

A doppingteóriának még többé-kevésbé van alapja, de a vereség miatt méltán csalódott magyar szurkolók néhány nap alatt újabb és újabb sztorikkal álltak elő. A 8:3-as győzelem után sokkoló volt a 3:2-es vereség, ilyen győzelem után csak szántszándékkal lehet kikapni, így sokan azt gondolták, a szövetségi kapitány Sebes Gusztávból előtört a sváb és/vagy zsidó pénzéhség, esetleg mindkettő, és Puskásék egyszerűen eladták a meccset.

Galéria: Hatvan éve siratjuk Bernt (9 kép) Fotó: Popperfoto / Europress / Getty

Sebes a döntő előtt változtatni akart a csapatán. A korábban sérült Puskást természetesen nem hagyhatta ki, de Tóth Mihály szerepeltetése miatt megindultak a találgatások. Vajon miért nem a legerősebb összeállításában futballozott a csapat? Többen tudni vélték, hogy Tóth Sebes lányának vőlegénye, ezért kellett játszania, de azt is beszélték, hogy  Mándi Gyula másodedző rokonaként kapott lehetőséget.

A bundázás vádja nem állt meg a csapatnál: széles körben elterjedt véleménnyé vált, hogy az egész pártvezetés vastagon benne volt, és cserébe ötven Mercedes Benzt kaptak a németektől. Ezt a teóriát az erősítette, hogy a budapesti utakon ebben az időben jelentek meg ezek a típusú kocsik. Vidéken mindez agrárkonteóként jelentkezett: ott azt beszélték, hogy a magyar állam borsókombájnokat kapott Németországtól a győzelemért cserébe – erről Benedek Szabolcs írt a Focialista forradalom című könyvében.