Mega: Quagliarella örvendezhet, mert ez a név így a jelenkorban a locatemyname.com szerint Olaszországban a leggyakoribb. De akad Romániában és Szerbiában is. Nem hiányzik északibb szláv területről, így Lengyelországból, Szlovákiából sem. De fogalmam sincs, hogy ezek mennyire függetlenek (vagy nem függetlenek) egymástól.

Mindenesetre a szláv irodalom a leginkább a *maġina- ’erő(s), hatalm(as)’ előtaggal kezdődő germán nevek Meg- rövidülése származékának tartja. Ez igaz lehet lombardiai olasz előfordulásokra is. Azonban dél-olaszországi centrummal van Megale, Megali, Megalizzi (esetleg Megaro) név is. A nevünk lehetne ezek rövidülése is, és ezek feltűnően hasonlítanak a görög μεγάλος /megálosz/ ’nagy, idős’ szóra. Az érintett területen az ókor óta élt görög népesség, akiknek egy része a grikó etnikumként máig megmaradt: így könnyen meglehet, hogy az olasz név görög eredetű (legalábbis délen), és így végső soron „rokon” a tudományos szaknyelv mega-’milliószoros’ előtagjával.

A francia forrásaim az írásképileg hasonló francia Mège, Mégi, Mégy neveket az okcitán metge [metʃə] ’orvosság’ szóra vezetik vissza, illetve a Mégé nevet a métoyer ’feles bérlő’ délfrancia alakváltozatára. Az ezekkel való kapcsolatot kizárhatónak tartom, ui. ezekben a g elöl képzett „lágy” (zár-) rés hangot jelöl, míg a kérdezett névben hátul képzett, kemény zárhang áll.

A román esetben szóba jöhet esetleg még egy –m-re végződő személynév –ega kicsinyítő képzős alakjának a csonkolása is. Erre a szerepre talán leginkább a görög Παρμενίων (Parmenión < παραμένω ’megmarad, kitart, helytáll, helyén marad, életben marad’) névből eredő román Parmeniu személynév Armega származékának további rövidülése esélyes. De hasonlóan gondolhatnánk a Toma ’Tamás’ név *Tomega továbbképzésére is. Ugyanez igaz lehet a g-ző keleti szláv nyelvjárásokra is.