ha emlékszem a csendre...

 

Mennyire hittem

 

Csendes vers, simogatja karcos lelked

szikkadt nap tűze kegyetlenül megéget

valami készül itt bennem a sehol ölében

kutatom, mardos eleven, olyan szédület

 

járom az utcákat, mélyet sóhajtok, füstös

már nem szedem föl, kérek egy járókelőtől

alázattal megköszönöm és magamban sírok

mert elszívni nem akarom, éjjelre maradjon

 

egykor mi voltam, most el nem sorolom

itt az utcák mind emlékeznek, csak én nem

erőlködöm, valakim voltál, igen itt mellettem

az éj sötétje mögöttem, mennyire hittem...