Én pedig a nagy Magyar Gyümölcs megvédő háború után kezdtem el, amit a Gabonahadsereg ellen vívtunk.  Emlékszem, egy átkaroló hadmozdulatunk után futásnak eredtek, oszt mentünk utánuk. Elmesélem:

 

De bezzeg elértük, le is kaszaboltuk,

Hullottak a szemek, röpültek az ocsúk.

Egyetlenegy nyargal még lóhalálába,

Ennek én, Senkiházi Kukci eredtem nyomába.

 

Hát Búza őrnagy fia vágtatott ott,

Ölében valami gyönyörűség látszott.

Magyar Gyümölcs volt az, szép, mint egy királylány,

Nem tudott magáról semmit, elájulván.

 

Soká nyargaltam, amíg utolértem,

Na, gondoltam, mostan, rajtad töltöm mérgem.

„Állj meg, vagy testeden, mindjárt nyitok kaput,

Sikértartalmad, biz pokolra jut”!

 

De a Búza fia, meg nem állott volna,

Ha a kombájn alatta, össze nem omolna.

Összeomlott, egyet fújta kipufogóját,

Búza fia ilyen szóra nyitá száját:

 

„Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz,

Ha másra nem, szép kalászomra nézz.

Ifjú vagyok még, a napsütést szeretem,

Vedd el mindenemet, csak keményítőm hagyd nekem”.

 

„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen,

Kezem által erjedni, vagy Te érdemetlen.

Hord el magad innen, s vidd hírül mindenkinek,

Haramia ily fiai, nem jók, csak Whiskynek”.

 

Leszálltam lovamról, s Gyümihez lépve,

Beletekintettem a magház közepébe.

Melyet e csodás lény, éppen most nyita ki,

Mialatt ily szókat mondanak ajkai:

 

„Kedves szabadítóm! Nem kérdezem, ki vagy?

Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.

Háládatosságból én mindent megteszek,

Hogyha kedved tartja, a  Te cefréd leszek”.

 

Nyájasdadon szóltam szép Magyar Gyümölcshöz,

„Menjünk rózsám elébb a kedves Élesztőhöz.

Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot,

S ott majd választunk, kisüstöt, vagy tornyot”.

 

No, járta már a stampedli, isten igazába,

Ekkor Magyar Gyümölcsnek, ily szó jött szájára:

„Figyelmezzetek rám, ti pálinkás vitézek,

Nagy fontosságú, most amit beszélek”.

 

„Mindenekelőtt is mond meg a nevedet,

Bátor vitéz, ki becsületem mentetted”!

„Senkiházi Kukci a becsületes nevem,

Egy kicsit parasztos, de én nem szégyellem”.

 

Nagy szerényen, eképpen felelék,

Azután a Gyümölcs ily igét mondott még:

„Én a Te nevedet másnak keresztelem!

Mától kezdve neved, Szilvakukac legyen”!

 

Hát így kaptam a nevemet. Ezek után ne kezdtem volna főzni?:DDD