Szia!

Első 4 nap volt olyan,hogy szinte egyáltalán nem terheltem,  fekvés felpolcolva,max. wc,de az is segítséggel. Aztán egy két lépés sarkon vagy talpélen, járókerettel. Aztán anélkül. Egyszer csak azt vettem észre,hogy elég bátran közlekedek a házban, persze óvatosan.Kb. 10 nap után kezdtem el terhelgetni a jobb lábamat. Minden nap kicsit többet.

Egyébként dagad most is,estére elég csúnya.

Gondolkoztam azon ,mi van ha jobban terhelem?  Ha jobban fájna,úgysem használnám így,az orvosom a fokozatosságot hangsúlyozta ki. Az megvolt.

Talpélen sem volt jó menni, két nap után a kisujjamnál jelentkezett egy kis bütyök. Na ,nem, csöbörből vödörbe,ezt nem akartam, úgyhogy próbáltam inkább talpon járni úgy, hogy nem nehezkedtem az ujjaimra.

Egyébként nekem is azt mondta a doki,műtét közben dönti el, mit is kezd a jobb lábammal. A bal egyértelműen csavarosnak indult.

Összességében rosszabbra számítottam.Szép nem lesz a lábam(sose volt az, kicsi és széles lábfejem van)de legalább nem torzítja el az a két hatalmas bütyök,ami már a 2. ujjamra is ránőtt és fájt miatta az is.

5 héttel vagyok műtét után, bicegve megyek ugyan de majd lesz ez jobb is. Ma végre vezettem is!!Ősszel tudok cipőt felvenni, nem kell 2 számmal nagyobbat hordanom.

Kímélem még, délelőtt megcsinálom a dolgaimat, délután jobbára pihentetem.