Teljesen egyetértek veled!

Budapest, belváros, Kalapácsos tégla.

Nagybetűvel írom, mert meg kell süvegelni, olyan kemény!

Még '92-ben kerültem vele közelebbi kapcsolatba, mikor villanyt kellett volna belevéssek. Az első ütésre elvesztettem a vésőmet, mert háttal állva a konyhaablaknak rácsaptam a vésőre ahogy kell, az csendült egyet, és ahogy a fal visszarugta, azonmód kirepülve a kezemből, elzúgva a fejem mellett, kiesett a másodikról a nyitott konyhaablakon. A téglán némi kis lepattanás jelezte, hogy köszöni, de jól van.

Ekkor mentem el a kölcsönzőbe, falhoronymaróért.

Na azzal egy óra alatt tudtam marni kábé egy métert. De ennyi idő alatt a teljes fizikai energiatartalékomat feléltem, iszonyat erővel kellett nyomni, hogy vigyen valamit belőle.

Ekkor rágtam be, hoztam el a kisflexet, bele egy akkor még elég ritka gyémántkorongot, ajtó becsuk, körberagaszt nejlonnal, ablak kinyit, és hadd szóljon, vágjunk hornyot gyémánttal!!!

Hát, ami téglaport én ott nyeltem.....

Viszont abban a falban nem féltem attól, hogy le fog esni a konyhaszekrény felső darabja....