Mivel emlékszem rendszerváltás körül Orbán úr eljött a sulinkba megismertetni a Fideszt a diákokkal, megkerestem régi beszédeit hátha találni ránk vonatkozó gyöngyszemeket amiket eddig nem láttam.
Arról a kilencvenes évek elejéről származó sulinapról nem találtam semmit (1990 körül még nem volt a mai szinten a média) viszont egy hónap kitartó keresés után megbizonyosodtam arról, hogy valóban minket is képviselni akar a parlamentben,
valóban a mi miniszterelnökünk is, nemcsak az egészségeseké.

A linket mellékelem és amit tudok be is másoltam nagyobb betűkkel azok számára is, akiknek az képernyő olvasása betegségük miatt nehezen megy.

http://2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=82

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most, hogy hozzászólásom tizenharmadik percére kanyarodtam, engedjék meg, hogy végezetül még egy dologról mondjak néhány szót. Amikor figyelem a kormánykoalíciós érveket a szociális juttatások megvonásakor, a nyugdíjcsökkentéskor, a gyes, a gyed átalakításakor, a családi pótlék megadóztatásakor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, én úgy látom, hogy Magyarországon most már nemcsak odáig merészkedik el a kormány, hogy azt mondja, hogy akik nem dolgoznak, nem állnak munkában, nem hajtanak közvetlen hasznot, nem átképezhetők, egyáltalán nem vethetőek be a munka frontján, hogy az ő nyelvükön próbáljak beszélni, nem egyszerűen csak indifferensek – mert ilyet már mondtak korábban is –, lassan olybá tűnnek fel, mintha ők lennének a közellenség. Akik ingyenélők lennének, akik kiennék a többieket a vagyonukból, akik a haladás útjában állnak. Olyan emberek, akik lehúztak 30-40-50 évet munkában. Hogyan lehet őket akadálynak tekinteni? Családokat, anyákat, akik kettő-három gyermeket szülnek, gyereket nevelnek és ma azzal találják magukat szembe, hogy ahelyett, hogy elismerésre méltónak tekintenék az ő erőfeszítéseiket, és a kormány kiemelné, hogy a gyermek köz-jószág: mindannyiunkat gyarapít – minden egyes magyar családban született gyermek. Ahelyett, hogy megkapnák az elismerést meg a tiszteletet, ujjal mutogatnak rájuk: ti tehettek róla, miattatok nem megy, miattatok van költségvetési hiány, ti vagytok azok, akik visszahúzzátok a progresszív közgazdaság-politikától a mostani végrehajtó hatalmat.

Ez a szemlélet, tisztelt Hölgyeim és Uraim, elfogadhatatlan!
Amikor tehát arra biztatom Önöket, hogy menjenek el június hetedikén választani, akkor nem egyszerűen csak egy leendő kormányprogram nevében és érdekében teszem ezt, hanem az elementáris emberi méltóság nevében is. Azok az emberek, akik ma nem munkából élnek, hanem valamilyen ellátást kapnak vagy azért, mert korábban hosszú-hosszú éveket ledolgoztak, vagy azért, mert most a családjukról gondoskodnak és gyermeket nevelnek, ezek az emberek is megérdemlik a tiszteletet és az elismerést, kijár nekik az emberi méltóság tisztelete. Na, ezt kell megvédenünk! Az emberi méltóság, mindannyiunk emberi méltóságának a tiszteletét kell megvédenünk június hetedikén! Fogjunk össze, jöjjenek el, legyünk ott mindannyian!

Köszönöm, hogy meghallgattak!