Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem, 
s nem foghatod meg többet a kezem, 
és nem fordulhatok el tévedezve. 
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te, 
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem, 
késő tanács, imádság, minden eszme. 
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj, 
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt, 
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts, 
semmint emlékezz és egy könnyet ejts. 

/Christina Georgina Rossetti/