Tudom, hogy már válaszoltam egyszer erre:

 

"Azzal nem értek teljesen egyet, hogy "inkább csak jelzés adására voltak hivatottak", hiszen egyértelműen biztonsági feladatuk volt."

 

de kicsit jobban utánaolvastam a témának nem csak a Hámori-Vargában, hanem Havas Imre-Gémes Imre A gőzmozdony című, 1906-ban megjelent tankönyvében is.

 

A biztonsági szelepekről szóló fejezetben a 135. oldalon írják:

"...Vannak azonban olyan biztosító szelepek, amelyek a kazánt nevük ellenére nem biztosítják a feszültség túlságos emelkedése ellen, hanem csak a gőz kifúvása által figyelmeztetik a mozdony személyzetet a tüzelés csökkentésére. Mások azonban, ha a feszültség az engedélyezettnél magasabbra emelkedik, a fölösen termelt gőzt tényleg kibocsátják. Előbbiek a közönséges, vagy más néven ösztönző szelepek, utóbbiak a pop-szelepek."

 

(Mai szóhasználattal a közönséges, vagy ösztönző szelepek voltak a rugómérleges szelepek.)

 

Majd kicsit továbbolvasva, a 138. oldal alján folytatva:

 

"Ezen rugómérlegeknek az a hátrányuk, hogy a szelep terhelése a lefúvás, tehát a szelep nyitása esetén a rugó nyújtódása következtében növekszik, úgy, hogy a nyitott szelep terhelése nagyobb, mint a zárt szelepé.

A kazánban uralkodó nyomás nyitott biztonsági szelepek mellett ennek következtében még emelkedhetik.

A biztonsági szelep emelkedése mellett ugyanis az emeltyűkar végpontja, minthogy a forgásponttól sokkal távolabb van, mint a szelep, sokkal jobban fog emelkedni és így a rugót jobban megfeszíti, mint amilyen volt a feszültsége a megengedett legnagyobb nyomásnál."