"Ezért gondoltam a makrós megoldásra, amiben olyan feltételt kell szabni, hogy csak akkor töltődjenek ki az összegyűjtő táblázat cellái, ha a dolgozó létrehozta azt a file-t, amire hivatkozik az összegyűjtő file bizonyos cellája."

Itt egy kis zavart érzek az Erőben.

Ami "hivatkozik", az képlet. Úgy gondoltad, hogy mégiscsak képletekkel működne a gyűjtő munkalap, azonban ezeket a képleteket makró írja be, de csak akkor, ha elkészült a forrásfájl? Tulajdonképpen megvalósítható...

"A kérdés, hogy milyet és hogyan?"

Hát, ez az a kérdés, amire ennyi információból senki nem fog tudni jól válaszolni. Az ilyen rendszereket alaposan át kell gondolni és megtervezni. Mi az egésznek a célja? Milyen legyen a forrásfájlok és az összesítő táblázat szerkezete, hogy a legjobban segítse a programlogikát? Milyen rendszerben kell a lekérdezés? Kell-e felhasználói felület, ahol válogatni/szűrni lehet az adatok, fájlok, stb. között? Ha kell, milyen funkciókat tudjon? Mik a hibalehetőségek, és ezeket milyen mélységben, hogyan vizsgálja/kezelje a program?

Ha ezek mind ki vannak találva, és fejben megvan, hogy mit, honnan, hová kellene pakolni, akkor lehet konkrét makrókód megírásába kezdeni.