Szia,

én órát nemigen tudok javasolni, mert nem nagyon értek hozzá. Viszont az elgondolásodhoz hozzászólnék. Ha elhatároztad, hogy szeretnél egy olyan órát amit - esetleg - majd 10-15 év múlva a fiadnak ajándékozol, mindenképpen vedd meg! Hagyjuk már ezt, hogy inkább fektesd be vagy utazd el, egy frászt! Ha van két kilód órára, valszeg nem a nyaralási pénzt vagy a családi ezüstöt akarod erre költeni. Vegyél egy szép órát ami tetszik, legyen az akármilyen stílusú is. Ha a fiad rákattan, sok év múlva felbecsülhetetlen "eszmei" értéket fog neki képviselni apa régi órája. Ha nem, lesz egy jó órád, amit még akkor is évekig tudsz használni, vagy megóvni későbbre. Hidd el, ha 20 körül nem is, de 30 körül biztosan értékelni fogja a fiad ezt a gesztust, lehet hogy elteszi majd azokra az időkre emlékbe, amikor te már nem leszel.

Ha most (vagy az elkövetkező pár évben) nem valósítod meg a terved, 20 év múlva amikor már látod mi lesz a gyerekből, hogy viszonyul a témához, nem tudsz visszamenni az időben.

Amit leírtam, ha kicsit kusza is, saját tapasztalat. Én is ereklyeként őrzöm a dédi ezeréves, filléres, ütött-kopott orosz óráját. Nem is működik rendesen, de nem merem kiadni a kezeim közül, maradjon meg úgy ahogy ő hordta. A régi fényképeken kívül gyakorlatilag ez az egyetlen tárgyi emlékem tőle. Sokszor előveszem, megnézegetem. Az ő keze koptatta olyanra amilyen. Párezerért vehetnék egy ugyanilyet, újszerű állapotút, de az csak egy olyan óra lenne, nem AZ.

Én is vettem magamnak MIDO-t ugyanezen okból (igaz, feleennyiért mint amiben gondolkodsz, de nem a pénzben kifejezhető értéke a lényeg úgysem). Hordom is, ne új óraként kapja meg majd a fiam, hanem úgy ahogy a kezemről leveszem majd 15-20 év múlva. Persze minden karbantartást meg fog kapni, hogy működjön majd akkor is.

Én csak kézi húzóst vagy automatát vennék.