van egy barátom ő is asztalos, lényegében mindent csinál de inkább bútorlapos dolgot.

 

bevállalt fenyőből méhkaptárakat...

elvileg gyors pénz volt. elvileg.

 

időre kellett, így olyan volt mint egy zombi mert természetesen amikor sietni kell akkor szarik be minden.

elvitték, majd % százalékát visszahozták, javításra.

 

nem ő adta az anyagot, új anyag volt. de elcsavarodott..na most gyalulgatja síkra...

 

számolgattam én is megéri-e neki állni.

nem.

 

 

amit Repítő cimbora ír mind igaz és mégse. miért? mert Magyarhonban semmi sem úgyvan mint normális országban.

 

bánná a tököm hogy gazdag rongyrázós gazdagok néha beeső megrendelése helyett putris cigányok sűrűn bejövő munkáját kell csinálni.

 

csakhogy az utóbbiak a eleve nyomott áron még alkudozik, és igénye van, de olyan igénye amit nem lehet abból kihozni, és akkor még nem is fizet rendesen.

 

na akkor mi van?

 

minőségi bútort? kinek? konyhát? kinek? olcsó bútort? -megéri?

 

úgyhogy maradunk annál a dolognál hogy: annyit kérek amennyi nekem jó a megélhetésemhez. és azt váőllalom el ami nem rizikós.