Csupa jó tulajdonságok...  Szóval.

A wayendotte egy keverék fajtának indult.

(a wikipédia szerint: a Brahmára emlékeztető haszonfajta, mely állítólag a Brahma, Cochin, Sebright és Hamburgi tyúkok kereszteződéséből

alakult ki, de ma már a kívánatos módon állandósítva van.)

Amerikából származik, ahol a (neve innen származik) Wayandotte indián törzsnél jelent meg először, és

előnyös tulajdonságai miatt onnan terjedt el. Állítólag 1860-tól mint önálló fajtát tartják számon.

Legelső színváltozata az ezüst volt, de ma már arany/fekete, kék, fehér és más stb. színváltozatokban is előfordul.

 

Kettős hasznosítású fajta, jó tojó (állítólag tojóversenyeken is jól szerepel? - nálunk ilyenről még nem hallottam,

ez biztosan valami amerikai "farmverseny" lehet).

Tyúkja jól kotlik is, és húsa is kiválló. A tyúk 3-3,5 kg, a kakas 3,5-4 kg vagy nagyobb is lehet.

Persze van törpésített változata is. Jó élelemkereső, betegségekkel szemben ellenálló nyugodt fajta.

Nem kíván különleges élelmezést, sem különleges körülményeket.

Tojása 55-58 g fehér színű, éves tojáshozama 180-200 db.

(Télen kevesebbet tojik, nyáron többet. Táp és fűtés-mesterséges világítás nélkül egyik vegyeshasznosítású sem tojik évente többet))

Kifejezetten háztáji tartásra javallott, ott is alakult ki.

És nem utolsósorban szép, egyes színváltozatait mint díszbaromfit is számon tartják.

 

Az egyetlen hátrányos tulajdonsága amiről hallottam, hogy kicsit később kezd el tojni,

állítólag nem 6 hónaposan, hanem 7-8 hónaposan kezdi.