Az ápoló (srác) ezután behozott egy ökölnyi, fehér ruhagombócot és a heréim alá helyezte, hogy a seb ne húzódjon. Másnap reggelig enni egyáltalán nem volt szabad, mivel az altatógáz mellékhatása, hogy étkezést követően hányinger, hányás lépne fel Inni szabadoott, sőt kell is. Másnap reggel ki az ágyból, mert ágyneműt cserél a meglehetősen dirigáláshoz szokott, egyébként kifejezetten jó alakú 35 év körüli nővér. Én meg nagy fájdalmak között bal oldalra fordulva valahogy felülök a kissé magasra állított ágy szélén, hogy onnan kicsit lecsusszanva egy szál semmiben gondolkodjak el azon, hogy a közbe elhangzó tisztálkodási parancsnak miként is fogok tudni megfelelni, mivel a műanyagcsövek tartályostól még mindig a hasamhoz vannak rögzítve... (folytatom...)