A Vasútállomás előtti tároló, igen. A fénykép készültének az időpontját nem tudom pontosan, a '70-es–'80-as évek fordulójára tenném. A járműveken látható „KN” jelzés tovább szűkíti a lehetséges idősíkot, hiszen a kalauz nélküli járatokat 1976 őszén vezették be a fehérvári helyi közlekedésben, csakúgy, mint az Ikarus 200-asok 1976/1977-es megjelenése.

Néhány kép még ugyanerről az idillről, más szögekből. Ezeket is megszemlélve még jobban megfigyelhető az autóbusztároló elhelyezkedése. Ebben az időben a Piac tér ugyancsak kicsit másképp festett még.

Ez a Béke téri végállomás az idők folyamán többször változott, egészen onnantól, hogy egyáltalán nem volt még kiépült terület a XIX. században (1860-tól datálható a vasúti indóház, a vonatközlekedés elindulása), egészen a XX. századi átépítésekig. Ez a szóban forgó az utolsó előtti állapot, legalábbis a mai napig.

Az 1930-as években épült át az állomás felvételi épülete, akkor még a konflisok és a fiákerek voltak jellemzőbbek az autóbuszoknál. Ezzel egybekötve az évtized folyamán sor került az indóház előtti tér rendezésére is: egy szép parkot alakítottak ki, ide helyezték a Püspök-kutat is a Fő térről… (1940-es felvétel.)

A világháborús pusztulás után a terület újjáépült; a '60-as években, '70-es évek elején nyüzsgő forgalmi központ már a Béke tér, busz- és taxiállomással.

Ezt követően a város közösségi közlekedése nagyobb szerephez jutott a – szűkebbé vált – téren, ez az állapot látható az ~ 1976 utáni képeken.

Az újratervezésre valószínűleg a személygépkocsi-forgalom megnövekedése miatt is lehetett szükség. Így alakult ki a mai felállás (autóparkoló–taxidroszt–busztároló és -indulóállások). Hogy ennek mikor volt történte, nem ismerem pontosan, de a '90-es évek vége felé már a maival megegyezően nézett ki a Béke tér, talán csak a személyautók hada hiányzott még. 1998-as képek, a 16 évvel ezelőtti helyzetről.