Én is nehezen bírtam a monotonitást, bár ha nem kellett emberekkel sokat kommunikálni akkor elég jól elviseltem a teljes munkaidőt. Engem az vett le amikor pl ügyfélszolgálaton állandóan beszélnem kellett, problémát megoldani. Hát azt nem lehet megfizetni.....

A tanári pálya mondjuk most más, mert ők gyerekek.

Elmúlt a szagérzékenységem,de sajnos a kanapéra a mai napig nem tudok leülni. Tegnap az olx.hu-n volt egy érdeklődő adja Isten h elvigye....

Kicsit jobban vagyok most jaj Istenem nem merem leírni .

Érdekes ez a precizitás nálam is volt, egészen tavaly nyárig,most át estem a ló túloldalára én is, csak úgy, hogy hárítom a rendrakást, szinte fáj, h azon kell gondolkoznom mit hova hogyan. Mintha az agyam tiltakozna ellene.

Ez is az ami így most kicsit kényszeres.

Kényszeresen nem akarok semmit csinálni ......