Kedves Hev! 

Nagyon sajnálom, hogy nem találtál rá a létrákra, de óvatosságod indokolt volt. Küldök egy kis emlékezést a 2010 áprilisi utamról, talán egy kis kárpótlást is jelent a kimaradt élményekért:

A széles kocsiútról váratlanul a fák közé tereltek a  jelek, mivel egy kitérőt terveztem itt a szurdokvölgy felé. Pár lépés után már látszott is az erős lejtő szakadékban folytatódó falához rögzített létra felső ága. Alig villant át az agyamon, hogy itt nem lenne jó elesni, mikor már csúszott is ki a lábam. Egy 20 kg-os zsák teljes tehetetlenségével húzott a szakadék felé.

Vadul dolgozott az agyam, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy elkapjam a létra villáját. Szerencsére fél méterrel az egyetlen, utolsó biztos pont előtt szelídült a lendület, és stabilizálódott a helyzetem. Az ijedségen kívül semmi bajom nem lett, de egy darabig bizony a torkomban vert a szívem. Lefelé a létrán azon filóztam, hogy nem sok esélyem lett volna a túlélésre, ha ide lecsúszom.

Ennek fényében mondhatom, a szurdok „félelmetesen” szép. A homokkőből kialakult fantasztikus alakzatok, a monumentális méretek, a sziklákról lecsüngő indák különös romantikát adtak a helynek.