Terep 30 (egy feladás története)

A késői rajt miatt (egy rossz döntést hozva) kivételesen nem éhgyomorra indultam. Ráadásul a kezdeti hosszú lefelé sem kedvezett, hiába próbáltam óvatosan enni-inni, a gyomrom nem bírt megküzdeni tartalmával. Lefeléket óvatosan, síkokat, felfeléket dinamikusan futottam amíg az energiám tartott a pótlás hiányában. A hurokból visszaérve már gondolkodtam a feladáson, Lajosforrásra felgyalogolva adtam egy utolsó esélyt a gyomromnak hogy helyreálljon. Sokan ismeritek ezt az érzést, mikor már nincs tápanyag, ki van száradva a szád, de a gyomrod mégis feszít, még az övtáskát is levettem, az erőd elszáll, a hányás gondolatával barátkozol...és a feladással. A döntés hamar megszületett, nem a teljesítés a cél, 5.15-ös időtervem volt, ami így elérhetetlen. Nincs számomra értelme kínlódva végigmenni, a futás lényege, amiért futok, az öröm, a mosolyfutás veszett volna el. Jövőre megpróbálom újra, mosolyogva!