T80

 

nnna hát jól kell versenyt választani ugye.

ebben persze a Mátra 115 a ludas, meg lesz Lavaredo, meg Traversée, meg 100 miles, szóval no para, lesz még hosszú az évben bőven.

a T100 és betétdalai viszont obligát hazai koncertek és mivel nem tudok nemet mondani, ki nem hagynám. de ezúttal 80as kottát fújom.

a cél idén egyedüliként egy tudatos lendületes "gyors" futás. gyáva terepfutónak ugye nincs hazája :)).

az elképzelés a 8 órás, vagy ahhoz nagyon közeli menetidő. tudom, hogy kissé wishful, de meg kell próbálni. 

a helyezés nem érdekel, persze látom, hogy nincs nagyon erős mezőny, kivéve Levi és talán a lengyelek, meg talán egy-két zsákbamacska.

elég gyorsan kezdünk, de éppen a komfortzónám határán, nem akarok leszakadni már az elején. már remete hegy tetején elvesztem Levit, kicsit gyorsítok, a lengyel srácot is gyorsan befogom. innen kamikaze üzemmódba váltok, szénást erőből kifutom, onnantól pedig piliscsévig döngetek. nagyjából itt vége is van a jóérzésű futásnak a mai napra. klastrompuszta még egész jól megy, bár itt Pap Gabi, úgy megy el mellettem, mintha szembe jönne. Pilis tetőre viszont rám dobnak egy zongorát, 2.5 óránál vége van a versenynek?? ezt meg így hogy, idézem a klasszikust magamban? totál kész vagyok. világos, hogy valami bazári módon elfutottam a versenyt, még a saját csúcsaimat is megdöntve. pedig én vagyok a város legelfutóbb embere. Oli és Áron is itt mennek el,  szinte egy lépést sem tudok velük haladni.. pedig ettem, ittam, de hiába na, az ember képességeit nem lehet megerőszakolni.. kicsit vigasztal, hogy mások is sikerrel indultak az elfutóbajnokságban: Joci és Balázs kedélyesen üldögélnek egy sziklán..

már kezdődnek a görcsök. mi?? most? szánalmas komolyan. máskor két-bükkfáról dobkőre annyira lazán megy. most szinte vicsorítok. dömösre lefele megjön a mumus. a gyomrom, hasam mint egy hatalmas malomkő. miden lépés egy kínszenvedés, a rázkódástól csak nyögök. tényleg fáj, bár tudom, hogy pár óra és enyhül, ahogy az intenzitás csökken. a dömösi pontra egy raklap fostalicskaként érek, pedig ez idáig a leggyorsabb szakasz, ahol ugye erőt kellene gyűjtenem. millersék próbálnak életet lehelni belém, köszönet érte. közben csika is ellép mellettem, előtte speró is otthagy. prédire még ketten mennek el, egyiküket lefele visszaelőzöm. siralmas, hogy 80-on megyek és a 10-be sem biztos, hogy beférnék a 100-on. prédire úgy érzem magam, mint az első százasomon. szédelgek. lefele vagy a hasam görcsöl, vagy a lábam. innentől nagyjából az egész futás egy egyensúlyozás a hasgörcsök/lábgörcsök és az ezekhez tartozó intenzitás között. kisrigónál már Levi szurkol. Kicsit lelomboz, hogy kiszállt, így innen nem forszírozom nagyon. a lengyel srácon érzem, hogy távolabb lehet.

kisrigónál egy pár korty leves új életet lehel belém. jön egy aránylag kellemes szakasz. hála és köszönet az 50-es futóknak, akik kicsit kizökkentek az önsajnálatból. bölcső hegy megint behúzza a lovagló izmomat, mint tavaly. csak akkor a 100-on. a kis- és nagy csikóvár felé menő ösvényt benézem, 3-4 perc pluszt beleteszek. ez egy nagyon szép rész, jó döntés volt, hogy belekerült, büszkék lehetünk a T100 pályára, gondolok itt a lengyel futókra.

a gyomrom javul, a görcsök és a tempóm sajnos nem. ha futok, akkor a tempó, ritmus nem rossz, de a legkisebb tempófokozást görccsel reagálja le a lábam, szóval nem erőltetem. 

a 8 órát már nagyjából kisrigónál bebukom, csobánkánál pedig messze elúszik. már lajos forrástól a gyaloglást gyakorlom, a traversée-re jó lesz ez is.

csúcshegyet is jobban megfutottam tavaly a 100on. most csak a tempós séta megy.

küzdés volt, megpróbáltam a lendületest, és, hát 2 óráig sikerült is. :) valamit talán ebből is tanulok. talán jobban megismerem magam. mert hát az egész, amit csinálunk egy önismereti tréning.

végül azért örömmel futok be, mégis csak egy megnyert menet. kicsi, sárga, savanyú, 8:33:02, de az enyém. :) 

 

mindenkinek gratula, aki futott és köszönet az önkénteseknek, akik, nem lehet elégszer mondani, igazi ünnepé teszik ezt a rendezvényt! ők a legnagyobbak!