Országos Kéktúra Bakonybél-Városlőd-Nagyvázsony

 

2.nap 2014. 03.30.

 

Hajnalhasadáskor már ébren is voltam a városlődi Iglauer-villa emeleti szobájában, összeütöttem egy kávét, összepakoltam a cókmókomat és már indultam is az aznapi 24 km-es útra Nagyvázsony felé.
Alig pirkadt, a falu még javában aludt, senkivel sem találkoztam az utcákon, de így is érdekes volt bámészkodni ezen a szép kis bakonyi településen. Hamarosan elértem a Sobri Jóska Kalandpark bejáratát, innen befordultam a Csollányos-völgy murvás útjára.

  

1.-2.korán van még...Városlődön és a Főnök-réten

3. Úrkút felett a dombon nemrég még ezen az irtáson vezetett keresztül a kéktúra, (4 éve még itt mentünk keresztül) ez el lett kerítve, a kerítés mellett a jelzések már fel lettek festve

 

(Csollányos=Csalányos=csalános, csak hogy egy kis néveredet kutatás is legyen a dologban :-) )

Ezen a pár km-es szakaszon nem sok minden történt, élveztem a csendet, az erdőt, azt viszont már kevésbé hogy a völgy fagyzugos volta miatt még a sapkámat is fel kellett vennem, fagypont alatt volt a hőmérséklet, amit a deres aljnövényzet is tanúsított.
Pár km után egy szép tisztásra értem, (Főnök-rét) ahol a kéktúra egy jobbos kanyarral nekivág az emelkedőnek Úrkút felé. A tisztáson a nagymértékű fakitermelés eredményeképpen iszonyú mennyiségű farönk volt felhalmozva, ez némileg rontotta a hely meghittségét.
Az emelkedőn az erdőbe beérve ért az utóbbi évek egyik legintenzívebb élménye, már ami a vadon élő állatokkal kapcsolatos: éppen megálltam egy picit szuszogni, bámészkodni, közben hallgatni a csendet, mikor minden előjel nélkül hirtelen kirontott kb 10-15 méterrel előttem a bozótosból az ösvényre egy termetes vaddisznó!
Mindketten lemeredtünk, mindketten csak álltunk, egymást néztük, az egyikünk nagyon be volt xarva, és ez nem a vaddisznó volt...:-))
Ilyenkor a másodperc töredéke alatt annyi gondolat fut át az ember fején mint egyébként fél óra alatt, a menekülésről lemondtam, úgyis gyorsabb, remélem kicsinyei nincsenek, bízzunk a jószerencsében alapon a fényképező után kotorásztam, de mire előkerült a vaddisznó egy röffentéssel eltűnt a sűrűben, olyan gyorsan ahogyan érkezett. Huhh...
Úrkút előtt elbámészkodtam egy kicsit, egy másik utcán értem be a faluba, de ha én ragaszkodom a régi kék jelekhez akkor ezek szerint azok is ragaszkodnak hozzám, ugyanis bár nem kerestem őket (nem is tudtam hogy itt változás volt valaha) ezúttal mégis találtam jó párat Úrkút utcáin, olyanokon amelyek ma nem a kéktúra részei.
A Kéktúra presszóban bélyegző és kiszolgálás is rendben volt, irány a Kab-hegy!

  

1. ébredezik Úrkút

2. csendélet a Kéktúra presszóban

3. jelzés (?) a Kab-hegy felé...

A földútra letérve a jelzésfestés eddig általam nem tapasztalt mélypontja fogadott, műanyag flakonokra festve a kék, amik jó sok szöggel voltak rögzítve minden fára, még a vékony törzsű csemetékre is... az ilyen jelzésfestő inkább ne csinálna semmit véleményem szerint, mindenki jobban járna!
A Kab-hegyre jó tempóban fel lehet menni, olyan hosszan nyúlik el az a pár száz méter szint hogy szinte észre sem vesszük, Nagyvázsony felől jobban megérzi az ember (fiamékkal arról jöttünk 4 éve)
Bélyegző és a kilátás az új kilátóból is teljesen rendben van.

  

1. a bélyegző helye és a praktikus füzettartó-tálca a vadászház előtt a fészernél

2. a Kinizsi-kilátó

3. visszatekintés a Kab-hegyre a (régi) kékről

Mikor elindultam erre a túrára volt egy rögeszmém: előttem volt a vágókép a "Másfélmillióból" mikor a csapat lefelé a Kab-hegyről már látja Nagyvázsonyt, balról egy öregebb fa van kék jellel, ezt akartam én is felidézni. Így aztán azon az úton mentem ami régebben a kéktúra volt ugyan, de ma már kék kereszt jelzi. A terelés értelme az lehetett (szerintem) hogy ez egy déli lejtő, teljesen nyílt a terep, több km hosszan, ez nyáron, vagy már akár 25 fok felett is akár elég gyilkos lehetett, a mai útvonal árnyasabb helyen vezet.
Nagyjából elcsíptem a feelinget, és mivel a 4km/h feletti átlagot is, így éppen harangszó előtt érkeztem meg Nagyvázsonyba ahol az autót hagytam.

   

1. Nagyvázsonyhoz közeledve

2.-3.Nagyvázsony és a bélyegző, amelynek szelencéje nemrégen még Koldusszálláson szolgálhatott, rá vannak írva Somlyóvár és Bányahegy távolságok

 

 

A GPS 24,42km-t mutatott a kisebb kitérőkkel együtt.
Bélyegző rendben megvolt a szelencében is (vas) és a várpénztárban is a gumis.
Szép volt, jó volt, elég is volt, irány haza!