Országos Kéktúra Bakonybél-Városlőd-Nagyvázsony

1.nap 2014.03.29.

 

Második kéktúrám háromnegyedénél járva beláttam hogy el kell kezdenem újra a többnapos túrák szervezését, ugyanis a kedvenc módozatom kezd egyre költségesebbé válni (egynapos túrák), az egybefüggően megmaradt szakaszok mind nagyon távol esnek már otthonról.
Ennek jegyében egy logisztikailag nem túl könnyű szakasszal kezdtem a sort, mégpedig úgy hogy az autót a Nagyvázsonyi vár parkolójában hagytam, és volánbusszal két átszállással kb 2 óra alatt Bakonybélbe érkeztem a túra kezdőpontjára.
Bakonybél kedves kis falu, ideális üdülőhely egy pár napos hétvégére, de ezúttal nem jártam nagyon körbe, bélyegeztem a Vadszőlőben (csengetésre adták a pecsétet, meg kávét is, pedig csak délben nyitnak) a helyi kisboltban telepakoltam a hátizsákom két napra való kajával, aztán uccu neki, irány Németbánya!

  

 

1. az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kissé bizarr színű bázisa

2. a Gerence fogadó 

3. a medvehagymatengerben Németbánya felé vezető aszfaltút

A Gerence fogadónál is megnéztem a bélyegzőt, majd felkapaszkodtam a kis erdészeti aszfaltútra. Az Országos Kéktúra ezen halad majdnem egészen Németbányáig, de ez az az eset mikor az aszfalt inkább előnyt jelent mint hátrányt. Nagyon jól lehetett haladni, forgalom nulla, ráadásul gyönyörűszép rügyfakadó, tavaszi erdőben vezetett az út, a fák alatt és a sziklák közt pedig amerre a szem ellátott mindenfelé harsogóan zöldellt a medvehagyma!
Pár km után egyre gyanúsabbá kezdett nekem válni a sok kiránduló emberke, aztán kiderült hogy ők a Bakony 50 ttúra résztvevői, pont ugyanekkor rótták ők is a kilométereket, én meg ezúttal elfelejtettem megnézni a túranaptárt...no de sebaj, itt-ott még jól is jött a társaság pár szóra.
Németbányánál ellenőrzőpont is volt, de én a falu határában az üdvözlőtáblánál lévő bélyegzőhöz igyekeztem, szép lenyomatot produkált.
Németbányától a Jáger-réten keresztül murvás úton halad a kék, itt még dúdolásztam is egy kicsit, jó kedvem volt, kerek volt a világ! (továbbra sem fogyasztok alkoholt, nem ezért volt eme jókedv...:-) ) Ilyenkor a '80-as évek Eddájától a Kalapács-féle Pokolgépen át az Ossiánig minden eszembe jut, olykor-olykor körül is néztem hogy nincs-e körülöttem valaki nehogy hülyének nézzenek...:-))

 

  

 

1. a bélyegző Németbányán

2. a Jáger-rét

3. az egykori Városlőd-Franciavágás kisvasút töltésén vezet a kéktúra egy jó hosszú szakaszon Városlőd felé

A vadászház után némileg alábbhagyott a vidám hangulatom, iszonyú pusztítást végeztek a favágók, levagdosott termékeiket pedig kifejezetten a kéktúra útvonalára dobálták, lévén hogy azon kívül meg a patak és a sár volt az úr.
Pár száz méter dzsungelharc után két ttúrázó fiatallal együtt kimentünk mi is az ösvénnyel párhuzamosan futó murvás útra, az tette jól aki le sem tért róla.
A bauxit-szállító út és a pihenőhely keresztezése után a régi Városlőd-Franciavágás kisvasút vonalán ismét nagyon jól lehetett haladni, ilyen töltéseken mindig elgondolkozom hogy miért kellett felszedni a síneket, esélyt sem adva a vonal újraindítására? Rengeteg ilyen megszüntetett kisvasúti vonalunk van, a Zempléntől a Medvesen át Zaláig. A töltés pedig önmagában az infrastruktúra 60%-a legalább, az meg még mindenhol megvan. Turistautak, bicikliutak vezetnek ma rajtuk...
A kéktúra régen ezen a töltésen, a Vámos (Torna)-patak, majd a vasút vonala mentén érkezett be Városlődre, valamikor a '80-as évek közepén került át a mai útvonalra. (Másfélmillióban van is vágókép a sínek mellett az alagútnál sétáló csapatról)
Hát persze hogy belém bújt a kisördög...
Kíváncsi voltam, megnéztem ezt a régi ösvényt, de nem volt egy nagy ötlet, ez csak később derült ki. Az elején remekül járható volt a régi kék, sok jelzést is láttam a fákon, de később egyre jobban zárult a cserjés, figyelni kellett, szerencsére a jelzettség még elfogadható volt, sőt egy-egy nagyon régi piros is volt a fákon, ezek meg már inkább 30-40 évvel ezelőtti jelzések lehettek.

 

  

 

1. régi kék és piros jel a patakmeder mellett egy öreg fán

2.-3. a kéktúra és a Csehbánya felől érkező piros a vasút mellett ért be Városlődre 1965-ben és még 1980-ban is.

Végül a vasút mentén én is beértem Városlődre, a focipályán már ott pihegtek a Bakony 50 résztvevői, sokuk a bélyegzőhelyként funkcionáló kocsmába is betért. Itt egy jót beszélgettem néhányukkal, köztük egy a kéktúra iránt hozzám hasonló érdeklődést tanúsító hölggyel, akinek nagyon megtetszett a jelenleg használt '82-es füzetem, aminek az lett a vége hogy megígértem mikor hazaérek küldök neki is egyet. (volt még 2 belőle) El is küldtem...
A beszélgetések és a bélyegzés után a szállásra mentem, ez az Iglauer Parkban volt, egy 4 ágyas fürdőszobás szoba, korrekt áron, minden rendben volt, a tulaj nagyon segítőkész és normális srác, igyekeznek, fejlesztenek, nemrégen adtak át egy új, bakonyi stílusban épített fogadóépületet a parkban amely szuperjól néz ki!
Megmondom őszintén hogy maga az Iglauer-villa -ahova egyébként jószándékúan elszállásoltak- kissé hasonlít az Adams-family kastélyra kívülről, így életemben először megkönnyebbülve nyugtáztam egy 8 fős, zajos, bulizós motoros társaság érkezését, így nem voltam egyedül és nyugodtan hajtottam álomra a fejemet...azt még hallottam amint telefonon pizzát és sört rendeltek...

"...igen, igen jól hallotta, 40 doboz sört kérünk, miért baj??..." :-)))

 

  

 

1. bakonyi jellegű épület Városlődön

2. az Iglauer Park új fogadóépülete, tornateremmel, és a háziállatok

3. az 1920-as években épült svájci stílusú Iglauer-villa, itt vannak a fürdőszobás szobák. Ezen kívül kis faházak is vannak még kiadók az egykori úttörőtáborban