Szia draga Xexiskem:-)))

 

Koszonom a jokivansagot :-)...

 

Azt nem tudom, milyen fogadtatasa lesz ennek a konyvnek, de nekem nagyon fontos es nagyon tetszik...tudod, azert, mert ez a "gyerek" naponta osszesen 2 mondatot valt velem. ...es  mert ebbol legalabb megismerem a gondolatait...felteszem az eloszot es az utoszot...gondolhatod, mi van kozben? :-))))...azert majd irok Neked igerem...sokszor puszillak :-))...

 

 

 

 

 

Előszó

 

            Ez életem első és valószínűleg utolsó könyve. Úgy gondolom, nem hétköznapi könyv, ugyanakkor talán mégis az, részben szatíra, részben nem. Fallibilistaként egyes vallások, a tudomány, és jó néhány más dolog kifigurázása is cél lett volna, de a végeredmény nem teljesen olyan lett, amilyenre a legelején számítottam, már inkább a lét paródiájaként tekintek rá, azonban esélyes, hogy némely olvasók számára felkavaró lesz, tehát csak saját felelősségre! A figyelmeztetést kitettem, ez nem vicc, vagyis részben az, részben nem! Idéznék valamit egy kapun való belépésről is, és a remény elhagyásáról, de nyilván már sejtitek, kire és mire utalok ezzel.

 

Utószó

 

Ennek a könyvnek többféle utószava volt már, a végleges előtti, egy oldalas elmélkedést tartalmazott a Tathagatáról, amiből hiányoztak egyes részek, továbbá egy „felhasználási útmutatót” a gondolatmenethez, de úgy döntöttem, azt a változatot is törlöm a könyvből. Azonban, hogy legyen is valami értelme az utószónak, meghagytam az elmélkedés utolsó mondatát.

 

„Létezem is és nem is.”

 

/Kovács Ádám : Első szabály/