Ez rendben van, de ha már feltetted a csizmát az asztalra és még nekem is címezted, akkor tegyük hozzá, hogy a relativitáselmélet igencsak sokat köszönhet Eötvös tévedésének és hírnevének.

 

Eötvös ugyanis úgy vélte, képes kimutatni érzékeny műszereivel a (vonzó)gravitáció árnyékolhatóságát. Sajnos nem volt tisztában vele. hogy mi lehet a nyomó gravitáció és emiatt a kisérletek megtervezésénél fatális logikai hibát vétett, ugyanis csak a nyomó gravitáció árnyékolható.

 

Ő azt gondolta, hogy megméri azt a gravitációt amit az egyik test kibocsát (pl a Nap) és a másik test meg elnyel (pl a Föld egy szelete). Ez egy logikai hiba, mert a gravitációt vagy mindkét test kibocsátja vagy mindkettő elnyeli, de hogy az egyik kibocsátja a másik meg elnyeli ez nem tételezhető fel, meg aztán ilyet nem is sikerült kimutatni.

 

A nyomó gravitációt okozó gravitonsugárzás a világűrből érkezik és MINDEN test elnyeli, egyik sem bocsátja ki, csupán átengedi. A gravitonsugárzás legnagyobb része akadálytalanul keresztülmegy a barionos anyagon, hatalmas tömegű fekete lyuk kell a számottevő árnyékoláshoz.

 

Ebből következően az ólomkvadránsok egyik felét egyszerűen figyelmen kívül hagyta aminek az eredménye az lett, hogy a gravitáció nem árnyékolható.

 

És valóban, egy rosszul tervezett kisérlettel tényleg nem.

 

De a Magyari féle árnyékolási kisérlettel hatékonyan kimutatható a gravitáció árnyékolhatósága, amint a Nap árnyékoló hatásának útjába esik a Hold.