Megint egy sor rossz tézis! A COIN műveletek nagyjai leginkább azt követően fogalmazták meg alapelveiket, miután pár "kört" lehúztak a témában végrehajtóként. Aminek pedig igen fontos eleme volt a személyes benyomás. Talán az sem véletlen, hogy Afganisztán esetén COIN "nagyágyúi" rendszeresen jártak személyesen is "terepre", nem egyszer azért, hogy "kis emberekkel" találkozzanak, akik érintettek a témában. Beleértve az afgánokat is! Természetesen idő hiányában súlypontot képeztek ezen látogatások során. Így csekkolták le, hogy az elméletük kiállja-e a gyakorlat próbáját. Persze mindezt nem tudták "Mátyás-királyként" megtenni, ami azért torzította a visszacsatolás valóságértékét. De szerintem ezt ők is tudták. Elemzéseket persze ők is csináltattak. De ahogy mondtam: leginkább azoknak az elemzéseknek hittek, amit maguk is tudtak ellenőrizni. (Kontroll)  

Ha nem tűnt volna fel, akkor nem kívánom szembe állítani az elméletet a gyakorlattal, de fel kívánom hívni a figyelmet, hogy az elméletnek folyamatos visszacsatolás kell a gyakorlati működéséről, amit ismét felhasználnak az elmélet tökéletesítésére. No, ez az, amit eddig Tóled nem hallottam. És bizony azt sem, hogy a visszacsatolások során a legapróbb és legmellékesebbnek tűnő jelzés is értékes lehet. Gyakran meg kellett élnem, hogy ezek a jelentéktelennek tűnő visszacsatolások überelték a statisztikai adatokat az előrejelzés pontossága szempontjából. No ehhez kell ismerni az embert, akitől jön az infó. 

Ha már ilyen jártas vagy az infógyűjtésben, akkor biztosan tudod, hogy a katonai forrásokat (személyeket) kategorizálni szokták, ami persze megint "eredményességi" statisztika hozadéka. A kategorizálás kb. olyan mint egy, amikor egy tényező "együtthatót" kap. És bizony gyakran előfordul, hogy egyetlen "kiemelt" forrás ténylegesen tud cáfolni 10 egybehangzó másikat! A civil mintavételi szabályokkal nem vagyok tisztában, de biztosan ott is így megy! (??) A megfelelő forrásokat kiválasztani külön "művészet"!