Kissé egyszerűsíted, nem volt kifelejtve. Egy dolog a civíl szervezetek melója, más a katonai beavatkozás. És az említett CCCP invázió előtti időszakban óvakodtak is mint ördög a tömjéntől attól hogy beleszóljanak társadalmi, törzsi kérdésekbe. Ez volt a siker titka egy olyan országban ahol sokan nem rokonszenveztek velük és a kormány modernizálási törekvéseivel.

Utólag nézve,  józan politika volt, nem volt illúziójuk hogy mi is várható egy olyan országban ahol a központi hatalom hatóköre gyakorlatilag a városok környékére korlátozódik. Nem is várható el más abban a helyzetben amikor nincs egy USMC század vagy egy VDV rota az ember mögött. :)

Ott ahol ilyen a helyzet, más a kép: az erős központi közigazgatás, rendőrség, hadsereg szerepét átveszik a surák és a törzsi milíciák.