A szulfáthamu az általában a szerves anyagok szervetlenanyag-tartalmának jellemzésére szolgál. A kérdéses szerves anyagot tömény kénsavval együtt izzítják, így az esetlegesen illékony szervetlen vegyületek is (és az izzítási hőmérsékleten a nátrium klorid is illékony) nemillékony szulfátként maradnak vissza (pl. nátrium kloridból nátrium szulfát lesz, miközben elillan a sósav). A tömény kénsav elég jó oxidálószer is, ezért a szerves foszforvegyületekből is nemillékony foszfátok lesznek. A cinktartalmúakból meg cink szulfát.

Így, amennyire ismerem a kenőolajokat, a szulfáthamu egy egyszerűen mérhető, bár nem túl informatív jellemző a foszfor- és cinktartalmú adalékok összes mennyiségére. De semmiképpen sem a motor üzeme közben keletkezik, sőt, a részecskeszűrő kiizzításakor sem szulfáthamu keletkezik, hanem egyéb nemillékony szervetlen vegyületek. Angolul ROI-ként szokták emlegetni (residue on ignition), bár abba a kénsav nélkül végzett izzítási maradékának mérése is belefér.

Továbbra is ajánlom a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent Mobilitás és Környezet cikksorozatot. Megvehető könyvként, vagy így rákeresve még előbányászható a Magyar Kémikusok Egyesülete honlapjáról.

http://mke.org.hu/component/content/article/241-mobilitkezet-cikksorozat-.html

34 cikk, 2005 és 2008 közt jelentek meg, de a fejlesztési irányokat is mutatja.