Kedves taki.zoli!

 

Ahogy azt yupka később írja, az üdülési jognak nevezett üdülőfenntartási kötelezettség rossz híre magától is terjed. Hogyan beszéljünk az életfogytig tartó, sőt azon túl is tartó fizetési kötelezettségről, mit mondjunk akkor, ha fizetnünk kell az igénybe nem vett szolgáltatásról, minek nevezzük azt, hogy egy rendszeres szolgáltatás díját tetszés szerint lehet meghatározni és behajtani akkor is, ha azt nem igényeljük, mit mondunk akkor, ha vásárláskor azt mondják egy termékről, hogy az bármikor újraeladható, s annak eladását az eladó vállalja is, de ha ez később szóba kerül, akkor lesz@r? Ez bizony rabszolgaság.

 

Kedves taki.zoli, a következő kérdést tetted föl:

 

Szerinted azzal, ha igyekszel rossz hírét kelteni az üdülőjognak, mint terméknek, azzal kinek ártasz jobban, az Abbáziának, vagy azoknak a klubtagoknak, akik használják, akik örömmel mennek oda minden évben.

 

Kérdésedben egy fontos csoportot kihagytál: azokat, akik szeretnek üdülni, de ts-ről még nem hallottak, akiknek nehézséget okoz, ha rendszeresen üdülni szeretnének, ezért kapnak az alkalmon, ha erre valaki megoldást ígér. Rendkívül fontos, hogy erről tőlünk előbb halljanak, mint egy búgó hangú haramiától. Engem annak idején például a következő szöveggel hívtak föl:

 

Megértjük, hogy múltkor szervezett előadásunkra ígérete ellenére sem tudott eljönni, nyilvánvalóan nagyon elfoglalt, azonban most tartunk még egy rendezvényt, melyre még egyszer szeretettel meghívjuk.

 

Persze akkor jól elszégyelltem magam, s csak hónapokkal később tudatosult, hogy semmilyen ígéretet nem tettem. Akkor azt mondtam, ha már ígértem, elmegyek. Hihetetlenül fontos terjesztenünk, hogy már az első szónál átveréssel van dolgunk, tanuljunk meg nemet mondani. De ha ez mégis érdekel valakit s elmegy, ne egy tágra nyílt szemű óvodás tekintetével hallgassa őket. Tudjon visszalőni!

 

Yupka ebben segít, igenis jófej!