Mindent, a összes gyári lét, gélt és az ilyen recepteket is. Az a baj, hogy mondjuk egy százéves szekrényen ott az eredeti alapozó (amit esetleg téglaporból, szűzlány vérből meg a faszom tudja miből kutyultak), és 30 évente az éppen aktuálisan kapható festék.

Mind máshogy reagál mindenre. Vagy 20 éve, amikor még nagyon ment a fenyő parasztbútor, egy ismerősöm hatalmas kádakban áztatta ezeket lúgban, aránylag jól felpuhította, és sterimoval nyomatta le.

Amúgy ilyen bútort, ha ráérsz vele és nem túl igényes, ki kell tenni egy évre a napra, esőre, hóra, az lerendezi szinte az összes régi festéket.