dPanka

Semmit nem értek

Néha lelkemet körbefonja,
a múltamban rejtőző,
ezerarcú sövényes elágazás,
facsarja szívemben a vért
a megálmodott létezés...
mint féltve rejtett képeslapon,
néhány üzent szép szó
csak álarcba gyűrt mosoly.
Az elképzelt szerepek
hullám-árban süllyedő hajón.
Köveken tört szegecseim
a mélyről felemelkedés...
Sorsom tán büntetésem
az élet- hűség börtönében
tomboló vihart kavar
- az akart - nem akart -
De merjek-e úgy élni,
hogy ne kelljen félnem
ha majd lehull a lepel.
- fehér vagy fekete -
Lesz- e az örök csend?