Egy régi "sifony"-ról x-réteg festéket lecsiszoltam már, (vegyszerrel nem illik egy ilyen bútornak nekimenni), amikor valami sajátos gyantás glettanyagig jutottam. A gépi csiszolás hője elég volt ahhoz, hogy átmelegedve egy rágógumi-szerűen nyúlós, ragadós takonnyá váljon a felület. Úgy tépte le a papírt, mint szabadságos katona a bugyit. Spakli, kézicsiszoló, sör, és a rég elporladt asztalosmester teljes rokonságának többszöri felsorolása következett sok-sok órán keresztül...