Nekem az ioncserélős víztisztító (Brita) nem jött be, de az egyébként savval regenerálható betét volt, vagyis a Ca-, Mg-ionokat H⁺ ionokra cseréli, a vizet ezáltal savassá teszi.

A linken szereplő betét viszont Na-ionra cseréli lényegében a vízkövet, a vizet ugyan lúgossá teszi, azonban a megnövekedett nátriumtartalom miatt a tartós fogyasztása megkérdőjelezhető. Nem véletlen, hogy ilyen típusú vízlágyítókat a lakásban inkább központi helyre javasolt felszerelni, hogy a vízmelegítőt, kazánt stb. védje, míg ivóvíz céljára külön víztisztítót szoktak alkalmazni, ami a nátriumtól (is) megkíméli az embert.

A természetes arányok ezeknél mindenképpen borulnak. Az nem egy jó megoldás, hogy a vízben egyéb elemek maradnak, Ca/Mg eltűnik, helyét pedig nátrium veszi át. A Ca:Mg aránya ideális esetben nagyjából 2:1 lenne, ehhez képest a Na részére egy kisebb számot kellene elképzelni, pontosan most nem tudnám megmondani. De az talán így is érzékelhető, hogy az ioncserélő természetellenes módon borítja fel ezeket az arányokat.

Magam részéről a KDF-től is idegenkedem, ami zuhanyzáshoz megfelel, de mivel a klór úgy alakul át benne, hogy nátriumklorid, vagyis konyhasó lesz belőle, ami a bőrnek jó lehet, de ivásra nem javasolt. Nem a réz a probléma, ami egy fontos mikroelem, sok élelmiszer is tartalmazza, normális esetben naponta fogyasztjuk. Igaz, a konyhasót is, csak az sokaknál problémák forrása is lehet.

Nálam annyira bevált RO-rendszer (szigorúan "baktériumfészek" puffertartály nélkül, mindig friss vizet előállítva), hogy azóta nem hoznak lázba más technikák. Nekem ez a tiszta ügy. Utánsózóval kiegészítve az elemek természetes arányát is biztosítja, ugyanakkor nem lesz túlzásba vízköves, mint a csapvíz, csak módjával.